- Funkcionális ápolási modell
- Csapat ápolási modell
- Elsődleges ápolási modell
- Teljes beteggondozási modell
- Ügykezelő
- Az ápolói karrierről
A múlt században számos ápolómódszer alakult ki - más néven ápolói ellátási modellek -, hogy megfeleljenek a betegek és az egészségügyi ágazat állandóan változó igényeinek. Minden ápoló szakember kritikus szerepet játszik a beteggondozásban és abban, ahogyan a betegek megtapasztalják az egészségügyi ellátást. Az ápolási modellek adminisztráció és terjedelem szerint változnak. Míg egyesek nagyszámú beteg számára nyújtanak minőségi ellátást, mások az egyének igényeinek kiszolgálására összpontosítanak. Az ápolási modellek folyékonyak, lehetővé téve minden kórházban, klinikán vagy magángyakorlatban egy módszer kidolgozását a betegek kiszolgálására.
Funkcionális ápolási modell
A funkcionális ápolási módszer évtizedek óta hagyományosan működik a beteggondozásban. A modell az ápolók hierarchiájára támaszkodik, akik különféle feladatokat látnak el az iskolázottságuktól, képzésüktől és tapasztalatoktól függően.
A csoport vezetője, regisztrált nővér (RN) együttműködik az orvosokkal, hogy meghatározzák a beteg igényeit. A főápoló ezt követően feladatait ápolja ápolásainak felügyelete alatt. Például kijelölhet egy másik regisztrált ápolót a kezelések végrehajtására, míg egy engedéllyel rendelkező gyakorlati ápoló (LPN) figyeli a vérnyomást, és az ápoló segédeszköze segíti a beteget a testmozgásban.
A funkcionális ápolás egy soros betegápolási módszert alkalmaz, amely gazdasági előnyökkel járhat a kórház számára, mivel maximalizálja az egyes csapattagok készségeit. Ez az ápolási modell jól működik a nagy igényű időszakokban, például háborúban vagy járványok idején. A funkcionális ápolás azonban nem nyújt olyan holisztikus ellátást, amelyre sok betegnek szüksége van, mivel az ápolók az egyedi feladatokra összpontosítanak, nem pedig a beteg általános állapotára vagy előrehaladására.
Csapat ápolási modell
Az 1950-es években kifejlesztett csapatápoló modell hasonló a funkcionális ápolási módszerhez, de szélesebb körű ellátást nyújt. A csoportos ápolási modell RN-t jelöl ki a csoportvezetőként, aki feladatokat átruház egy olyan egészségügyi szakemberek csoportjára, akik több beteget gondoznak.
A csapatok legalább két ápolót tartalmaznak, jellemzően eltérő tapasztalattal, végzettséggel és készségekkel. Az RN-csoport tagjai gyógyszereket adhatnak ki, az LPN pedig a betegek vérnyomását figyeli. A csapatban lehet egy ápoló segédje, aki ugyanazt a betegcsoportot füröli és öltözi.
Az ápolók felmérései magas pontszámokat kapták a csapatápoló modellnek. A tapasztalatlan ápolók nagyra értékelik a lehetőséget arra, hogy tapasztalt kollégáikkal együtt dolgozzanak és tanuljanak. Hasonlóképpen, a tapasztalt ápolónők arról számolnak be, hogy egy csapatápoló modell szerint jobban támogatják őket feladataik ellátása során. A csapatápolói megközelítés az egészségügyi létesítmények számára is előnyös, mivel lehetővé teszi a tapasztalatlan ápolónők gyorsabb tanulását, és növeli az alkalmazotti értéket. A módszer elősegíti és javítja a csapattagok közötti kommunikációt, ami jobb betegellátást eredményezhet.
A csapatápolás a jó vezetési és vezetési képességekkel rendelkező csoportvezető RN-ekre támaszkodik. A betegek igényei befolyásolhatják a csoportos ápoló módszer sikerességét. Számos beteg ellátására tervezték a csoport ápoló modelljét, amely nem nyújt megfelelő lefedettséget az állandó ápolásra és figyelmet igénylő betegekre.
Elsődleges ápolási modell
Az elsődleges ápolási modell a betegeket egy elsődleges RN-hez rendeli, amely a kórházi tartózkodás alatt az ellátásáért felel. A beteg fejlődésének nyomon követésével az RN holisztikusabb ellátást nyújthat, miközben kényelmessé teszi a beteget abban, hogy az ápolószemélyzetben elsődleges gondozó legyen.
Az 1970-es években kifejlesztett primer ápolómódszer gyorsan népszerűvé vált. Foglalkozott a régebbi modellek hiányosságaival, például a funkcionális és a csoportos ápolással, amelyek hiányosságokat hagytak a betegellátásban a feladat-orientált megközelítések miatt. Az alapellátás különösen sikeresnek bizonyult a komplex betegségben szenvedő betegek igényeinek kielégítésében. Például egy cukorbetegségben szenvedő betegnek szívproblémái lehetnek, szöveti károsodások és étkezési korlátozások lehetnek szükségesek, amelyek megkövetelik az általános ápoló által nyújtott átfogó ellátás típusát. A betegek jól reagálnak az elsődleges ápolói modellre, mivel ez tájékozott orvosi kapcsolatfelvételt és folyamatos gondozást biztosít számukra. Az ápolók általában értékelik az elsődleges ápolói ellátás autonómiájának érzetét, miközben lehetővé teszik számukra, hogy magas szintű ellátást biztosítsanak a betegek számára.
A rugalmas munkarend, amely lehetővé teszi, hogy az ápolók három egymást követő napon 12 órás műszakban dolgozzanak, majd négy napot szüntessenek, hátrányt jelentenek az elsődleges ápolói modellhez képest, különösen azoknál a betegeknél, akik hosszú távú kórházi tartózkodást igényelnek.
Az alapellátási modell felépítése óta viszonylag változatlan maradt. A legtöbb tanulmány szerint az ápolók magasabb szintű munkaelégedettséget nyújtanak, és népszerű a betegek körében. Az eredmények azonban nagyrészt anekdotikus bizonyítékokat kínálnak, és hiányoznak a pontos adatok arról, hogy az alapellátás gondozási minősége összehasonlítható-e olyan modellekkel, mint például a csoportos és funkcionális ápolás.
Teljes beteggondozási modell
A betegek teljes ellátása az ápolási modellek nagyapja. Ez megköveteli a betegtől, hogy minden ápolói ellátást egy ápoló kapjon. A mai orvosi iparban a teljes betegápolás csak bizonyos típusú helyzetekben alkalmazható, beleértve a kritikus ápolást és az otthoni egészségügyi ellátást.
A teljes beteggondozási modellben a kezelõ ápoló az orvosi ellátás epizódjának kezdetétõl a végéig általában ellátja a beteget. Például, egy nővér nyújthat néhány hétig éjjel-nappal otthoni gondozást egy idős beteg számára, akinek a csípője megtörtént. A beteg a munka ütemezése miatt egynél több ápolóval is foglalkozhat, de a munkaváltás során nem kap több ápolót. A teljes betegápolás megköveteli, hogy az ápolónők teljes felelősséget vállaljanak a betegeik számára. Szorosan figyelemmel kell kísérniük a beteg állapotát, és szorosan kapcsolatba kell lépniük a beteg orvosával.
Általában a betegek kedvezően reagálnak a teljes betegápolásra, mivel ápolóik gyorsan reagálnak az igényeikre. Sok esetben a beteg és a nővér barátságot alakít ki, amely kevésbé stresszes és értelmesebb a beteg számára.
Az otthoni egészségügyi ellátásban a beteg hátrányos helyzetbe kerülhet, ha orvosi ellátásra van szüksége, amelyet az ápoló nem tud biztosítani. Például, ha egy otthoni betegnél hirtelen légzési probléma merül fel, a nővér nem tud gyorsan összehívni légzésterapeutát. Sok ápoló élvezi az autonómiát, amelyet a teljes beteggondozás kínál számukra. Azonban az erőfeszítések egyszerre egyetlen betegre történő koncentrálása kiégéshez vezethet.
Ügykezelő
Az esetkezelés az egészségügyi ellátás tényleges nyújtása helyett az egészségügy adminisztratív kérdéseire összpontosít. Az RN esetkezelője felméri a beteg gondozását, hogy meghatározza egészségügyi költségeit és annak valószínűségét, hogy a biztosító fedezetet nyújt. Az esetkezelők követik a beteg gondozásának előrehaladását, hogy meghatározzák a várható kimenetel dátumát és az ápolási igényét a kimenetele után.
Az esettanulmányozási modell a harmadik fél egészségügyi ellátást fizetőinek bonyolultságából és az egészségügyi ellátás növekvő költségeiből fakad. Az esetkezelő közvetítőként szolgál a beteg és a harmadik fél fizetőinek között, ideértve a biztosítótársaságokat, a Medicare-t vagy a Medicaid-ot. Biztosítják azt is, hogy a harmadik fél fizetői megtérítsék az egészségügyi ellátáshoz nyújtott szolgáltatásokat.
Az ügyvezetők napi 12–28 beteggel foglalkoznak. A múltban áttekintették a betegábrákat és három-hét naponta kommunikáltak a harmadik fél fizetőivel. De a mai digitális korban az ügyvezetők naponta kommunikálnak a kezelő orvosokkal, ápolókkal és harmadik fél fizetőivel.
A hatékony ügykezelés minden érintett számára előnyös. Az esetkezelő kommunikál a beteggel, hogy tájékoztassa őt egészségügyi szolgáltatójának jóváhagyásáról vagy elutasításáról. Hasonlóképpen, az ügyvezető segíthet megakadályozni, hogy az egészségügyi intézmények pénzt veszítsenek a váratlan fedezetmegtagadások miatt.
Az esetkezelőknek lépést kell tartaniuk a beteggondozás minden aspektusával, a diagnosztikai tesztektől a műtéti ütemtervig és a járóbeteg-kezeléstől kezdve az otthoni egészségügyi ellátásig. Például az esetkezelőnek nyomon kell követnie azon napok számát, amikor a beteg biztosítótársasága fizet a fekvőbeteg-ellátásért. Ha a betegnél az átszervezett műtét miatt késés merül fel, az esetkezelőnek kommunikálnia kell a harmadik fél fizetőjével, és az új műtét és a mentesítés időpontját össze kell hangolnia az egészségügyi személyzettel. Az esetkezelőnek szorosan együtt kell működnie a betegekkel a kezelések hatékonyságának felmérésében, és segítséget kell nyújtania az öngondozási tervek kidolgozásában a mentesítés után.
Az ápolói karrierről
Az ápolói szakma sokféle pályafutást foglal magában, amelyek eltérő szintű oktatást igényelnek. Az ápolók iránti kereslet növekszik, és minden nővér számára fényes munkalehetőségeket kínál.
Engedélyezett gyakorlati és engedéllyel rendelkező szakápoló (LVN)
A műszaki iskolák és közösségi főiskolák LPN vagy LVN oktatási programokat kínálnak. A legtöbb LPN és LVN program körülbelül egy évig tart. Ezek a programok gyakorlati gyakorlatokat tartalmaznak, valamint olyan tanfolyamokat, mint például a farmakológia és a biológia. A kurzusok elvégzése után a diplomásoknak meg kell tenniük a Nemzeti Tanács engedélyvizsgáját, mielőtt ápolási ápolási engedélyt kaphatnak.
Az LPN-k és az LVN-k közvetlenül működnek a betegekkel, alapvető ellátást végeznek, például kötszerek cseréjét, vérnyomás ellenőrzését, katéterek behelyezését, valamint a betegek öltöztetését és fürdését. Az LVN-ek és az LPN-k segítenek a betegek nyilvántartásának vezetésében, és a betegek állapotának megváltozásáról más orvosi személyzettel megvitatni.
Az Egyesült Államok Munkaügyi Statisztikai Irodája (BLS) szerint 2016-ban több mint 720 000 LVN és LPN dolgozott az Egyesült Államokban. Az ápolási otthonokban az LPN-k és az LVN-ek többségét alkalmazzák.
2017-ben az LPN és az LVN több mint 45 000 dollár medián bért keresett. A medián bér a foglalkozás fizetési skálájának közepét képviseli.
A BLS előrejelzi, hogy az LVN-ek és az LPN-k 2026-ig kb. 12 százalékkal növekedjenek.
Regisztrált ápolók
Az RN-k szorosan együttműködnek az orvosokkal a betegek kezelési terveinek kidolgozásában és végrehajtásában. Kiadnak gyógyszereket, segítenek orvosi vizsgálatokban, felügyelik a kezeléseket és működtetik az orvosi berendezéseket. Az RN-k vezetik a betegek nyilvántartását, tájékoztatják az orvosokat a betegek állapotának változásairól, és segítenek a betegek oktatásában betegségeikkel és kezeléseikkel kapcsolatban.
Az RN-k akkor lépnek szakmájukba, amikor elvégezték az asszociált ápolói fokozatot (ADN) vagy az ápolási tudományok Bachelor (BSN) programját. Az ADN programok általában két-három évet igényelnek, míg a BSN programok általában négy évig tartanak. Mindkét képzési program jellemzően klinikai gyakorlatokat, valamint kémiai, biológiai, anatómiai és táplálkozási tanfolyamokat tartalmaz. Az ADN vagy BSN program befejezése után az RN diplomának engedélyt kell szereznie, mielőtt ápolói gyakorlatot folytathat.
Körülbelül 3 millió RN dolgozott az Egyesült Államokban 2016-ban. Az RN-k több mint 60% -a kórházakban dolgozik. A BLS becslései szerint az RN-k lehetőségeinek most 2026-ig mintegy 15 százalékkal kell növekedniük.
2017-ben az RN-k körülbelül 70 000 dollár medián bért kerestek. A fizetési skála tetején lévő RN-ek több mint 100 000 dollárt vittek haza.
Nővér anesztetikusok és ápolónők
Az ápolónész és az ápolónő orvosok - más néven fejlett gyakorlatban regisztrált ápolók (APRN) - az ápolói szakma legmagasabb képzettségű emberei közé tartoznak. Az APRN-knek be kell fejezniük az RN-oktatást, és rendelkezniük kell egy RN-engedéllyel, mielőtt beléphetnek a mesterképzési programba, hogy ápolónésznek vagy ápolónőnek váljanak. Sok APRN program csak azokat a jelölteket fogadja el, akik BSN-vel rendelkeznek. Az APRN programok gyakorlati gyakorlatokat és fejlett tanfolyamokat tartalmaznak olyan témákban, mint például élettan, farmakológia és anatómia. A legtöbb állam megköveteli az APRN-ektől, hogy engedélyt vagy tanúsítványt szerezzenek, mielőtt gyakorolni tudnák.
Az ápolónők gyakran szolgálnak betegeik elsődleges ellátójának. Diagnosztizálják a betegségeket, orvosi vizsgálatokat végeznek, kezelési és wellness tervet készítenek, és gyógyszereket adnak ki. A nővér-orvosok gyakran együttműködnek egy orvossal.
A nővér-aneszteziológusok műtét közben érzéstelenítést végeznek a betegeknek, fájdalomcsillapítókat adnak ki és figyelemmel kísérik a betegeket, mikor felébrednek a gyógyítószobában. A műtétre felkészülnek a beteg kórtörténetének figyelembevételével, hogy elkerüljék a gyógyszerkölcsönhatások vagy az érzéstelenítés során fellépő allergiák szövődményeit.
2016-ban körülbelül 155 000 ápoló orvos dolgozott az Egyesült Államokban, mindössze 42 000 ápolónésznél. A BLS becslése szerint az APRN munkalehetőségei 2026-tól több mint 30 százalékkal növekednek.
2017-ben a nővérgyakorlatok és az ápolónők anamnézisei több mint 110 000 dollár medián bért hoztak haza. A legtöbb kereső több mint 180 000 dollárt keresett.